Az iskolapadban ülök és türelmetlenül, megfeszített idegekkel várom a nagyszünet kezdetét. Végre beszól a csengő a tanóra túlfűtött csendjébe. Nevető arcokat, dobálódzó kiáltásokat képzelek magam elé, de csak mobiljukra szegező tekintettel ülő, magukba zárkózó padtársakat látok.
Pár percre behumom a szemem. A világon vagyok, e hatalmas természet kicsiny része. Éppen itt, a tudomány szerint csakis itt fejlődött ki a természet feltételeitől vezérelve az élet és ember- az élet koronája. Évezredeken keresztül a parányi agysejtek magasra szárnyaltak a tudomány lépcsőjén, magukba hordozva a fejlődés szüntelen vágyát.
A mobiltelefon a század legnépszerűbb találmánya, mint kommunikációs eszköz sok hasznos funkcióval, de lényegesen hozzájárul az emberi elidegenüléshez. Elhanyagolva a személyes kapcsolatokat, a magány és zárkózottság által, lassan képtelenné teszi az embereket, hogy felismerjék az egymásra figyelés fontosságát.
Képzeletemben egy láthatatlan barátot keresek, akiben ragaszkodás, őszinteség és mély érzelmek rejlenek, akinek az emberi kötelékek jelentik az élet alapját. Ez a gyermekség létállapotát őrző barát csakis a kis herceg. Mintha kedvesen, de aggódva megszólítana:
– Nézz körül! Nézd a körülötted nyüzsgő életet- társaid életét! Láss, figyelj és ítélj! Tekints vissza a múltba, következtess! Kíséreld meg pillantást vetni a kifürkészhetetlen jövőbe!
Kérdések merülnek fel. A technika vívmányai? Emberi elidegenülés? De mikor és miért?
Amikor elveszti célját, mely vezérli a jó és igaz cselekedetek felé, hogy társaival figyelmes és segítőkész legyen. Amikor megszakad a fonál, mely mind gyengébb szálakkal köti az embereket egymáshoz, elvesznek olyan értékek, mint a törődés és megértés. Ezek a befelé, önmagába irányuló szemek a semmibe néznek és így porszemmé válnak.
Mintha sejtelmesen mondaná a kis herceg:
– Tekints társad szemébe és ott találod majd az összhangot, mely rendszerként uralkodik a végtelen világűrben. Világunkat ami igazán széppé teszi a hit, hogy valahol egy kutat rejt, amelyből vizet-reményt meríthet az ember, de a víz értékét nemcsak az adja, hogy életmentő, hanem éppoly fontos az út is, amely a kúthoz vezet. Ez az út a barátság és a szeretet.

Olajos Teodor,
5. osztály
Sonja Marinković Általános Iskola, Nagybecskerek ossonjam@gmail.com
Felkészítő tanár: Prókin Eleonóra, nora.prokin@gmail.com